- A csalódásokat nem mások okozzák. 
Mi magunk vagyunk azok, akik elvárásokkal élünk. Az elvárások megszüntetése szünteti meg a csalódásokat. Úgy gondoljuk, nem lehet elvárások nélkül élni, ezért nem is tudunk. Ez csak azért van, mert képtelenek vagyunk valamit, bár mit is, csak úgy szeretetből adni, tenni másokért.
 
- Sokan gondoljuk magunkról, hogy képesek vagyunk adni másoknak, de ez nem igaz sok esetben. Nézd csak meg, hányszor mondja az ember: „Bezzeg én annyi mindent adtam neki…” „Még egy köszönömöt sem mondott…” stb. Ezek elvárások, valamit akart az ÉN cserébe. Ez már inkább üzlet. 

- Az ember élete a pénzhajhászás lett. Igyekszik minél többet szerezni belőle, még akkor is, ha ehhez másokat kell eltaposnia. Képes saját munkáját értékben a másik fölé rendelni, pedig mindenki munkája ugyan olyan fontos, és a nap, csak 24 órából áll mindenki számára, ennél többet nem tudott dolgozni. Nem lehet ekkora különbség az életszínvonalak közt. 

- Nincs semmi a világon, amit a pénz épített volna fel, vagy hozott volna létre, de arra jó volt, hogy megkösse az alkotni kívánó tudatokat, kezeket, és hogy megteremtse a „kicsiket” és a „hatalmasokat. 

- Ha a kórház össze akar dőlni, nem pénzre van szükség valójában, hanem téglára, és a kézre, mely egymásra rakja a téglákat. 

- Amikor azt vizsgáljuk, hogy valami jó, vagy éppen rossz és így kategorizálunk, kidobjuk a lehetőséget, hogy valamire úgy tekintsünk: vajon szolgálja a kitűzött célunkat, vagy nem. És ha igen, mennyire? 

- A teremtés menete a gondolat, a szó és a tett. Nincs semmi a világon, ami ne gondolat lett volna, mielőtt azzá lett, ami. Nem csak egy épület, egy asztal, stb., de még a fák, és az emberek is. Az, hogy ez utóbbi kié, hitünkre van bízva, akárcsak mindennek (amit ma élünk) a megteremtése. 

- Gazdag az, kinek sok pénze van, mert sokat dolgozik, örököl, esetleg lop, és kielégíti így költséges vágyait. De gazdag az is, akinek kevesebb a vágya, mert neki így is több van, mint elég. És ez nem a dolgokról való lemondást jelenti. 

- A föld kitudja elégíteni az emberek vágyait, de belepusztul mohóságunk kielégítésébe.

  - Az ember minden tulajdonságot magában hordoz, és a körülmények, és a körülményekhez való hozzáállása határozza meg, hogy éppen melyik tulajdonságát használja. Sajnos, többségünk szívesebben emlékszünk a kellemetlenségekre. 

- A kérdésed a mindenségről, mindig magában foglalja a választ, mert a válasz mindig IGEN. Ez azt jelenti: Minden megteremthető. 
A mindenség válasza mindig érthető, csak meg kell tanulni kérdezni.   

visszalépés